fehervaribalazs - Elvira írói blogja (blog)

Betekintés a rúnák világába, avagy Boldog 30. szülinapot, Piros!

Fri, 03 Aug 2018 11:33:00 +0000

Egész életemben különlegesnek éreztem az ikrek világát.
Relatív korán találkoztam a jelenséggel, hiszen az oviscsoportban ott voltak “Tündi-Betti” és “Kinga-Rita” - azaz rögtön két ikerpárral is cimbizhettem.
Amikor pár éve megtudtam, hogy kis kolleganőm is rendelkezik ikertestvérrel, az olyan igazán megnyugtató, ismerős érzés volt - megint van a közelemben ikerpár. Persze mind a kettő nőszemély kellően bolond és szeretnivaló...

Az egyik alkalommal kis kolleganőmmel beszélgettünk a Könyvműhelyről, a határidőnaplókról, amikor is “kiterítette lapjait” és mondta, hogy kitalálta végre az Ikrének a 30. szülinapi ajándékát, amiben érintettek vagyunk.
Az elgondolás szerint a Tesó egyik kedvenc sorozatához (Shadowshunters) kapcsolódóan kellene egy igazán egyedi és különleges határidőnaplót készíteni...
Hmmmm... azt már mindenki tudja rólam, hogy különösen kedvelem a “szeretetteknek szóló” projekteket, ezért rögtön rábólintottam az ötletre.

Másnap reggel jelezte Megrendelőnk, hogy elég szorult helyzetbe került előző este, mikor is Testvére elkezdte nézegetni a facebook-oldalunkat és kifejtette, hogy szerinte hamarosan megkeres bennünket, mert csináltatna magának egy határidőnaplót.... Mondanám, hogy nem rötyögtem a jelenetet elképzelve... pedig de, méghozzá nagyon...
Emiatt viszont úgy döntöttem, hogy a megadott “de nagyon ráér ám” kategóriát önkéntesen felülírom, hiszen tudom milyen szörnyű élmény, ha egy jól kitalált meglepetést a meglepődésre hivatott szétzúz...

Immáron nagy elánnal nekiálltunk a tervezésnek, ami kapcsán magától értetődő volt, hogy bőr borítást kap a határidőnapló. A sorozathoz való bárminemű hozzáértés hiányában egy nagyon-nagyon furfangos másfél napon átívelő csellel sikerült megtudni, hogy mely különleges jel, rúna az abszolút kedvenc, azaz melyik legyen a kiválasztott... A kedves olvasó testi épségének megőrzése érdekében a csel mibenlétét sajnos nem fedhetem fel - szerintem levédette a módszert a Megrendelő... Maradjunk annyiban, hogy nem volt hiány a képzelőerőben és megtévesztésben... No meg persze, mivel szürke eminenciásként figyelhettem az eseményeket, így a szórakoztatásom is biztosítva lett.

Amikor végre “összeállt” az elképzelés, akkor már csak olyan apróságot kellett eldönteni, hogy milyen árnyalatú legyen a bőr. Tekintettel arra, hogy “Google a barátom”, ismételten hozzá fordultam, hogy a sorozattal kapcsolatos képeket tovább böngésszem. A készleteinket átvizsgálva négy árnyalatra szűkült a választási lehetőség, persze volt egy, ami kifejezetten nagyon illett a Célszemélyhez. A Megrendelő ki is választotta ezt a nagyon különleges padlizsános bordó árnyalatot...

Ekkor már rég folytak a munkálatok a Könyvműhelyben, hiszen Balázs már elkészítette a könyvtestet, összeállította a táblákat. Sőt lekerekítette a táblák sarkát, hogy még különlegesebb legyen a majdani határidőnapló.
A rúna megrajzolásának és kivágásának nemes feladata rám várt - “ha már ezt találtátok ki”... Így legalább nemcsak a tervezés (és az adminisztráció) részéből vehettem ki a részem, hanem tevőlegesen az alkotásból is.
Balázs meglehetősen sok órát töltött a Könyvműhelyben, hogy igazi műgonddal valósítsa meg az elképzelést. Ez szerintem tökéletesen látszik is az elkészült mű minden egyes milliméterén, hiszen egy igazán karakteres, mégis nagyon elegáns darab került ki a kezei közül.

Számomra igazi szerelemmunka volt ez a meglepetésprojekt, hiszen az egész folyamatot a gondoskodó szeretet kísérte végig. Meg sem próbálom letagadni, hogy mennyire beleszerettem ebbe a darabba is...

A kiválasztott rúna jelentése egyébként: szeretet, szerelem...

Drága Piros (és Zsani)! Újra és ezúton is minden jót és csodaszépet kívánunk 30. születésnapod, születésnapotok alkalmából!!!

Ősztől újabb csoda a Sárkánykuckóban

Fri, 03 Aug 2018 11:31:00 +0000

Megérkezett. Itt van.

Időnként összeborzadok, hogy tényleg ilyen könyörtelenül, hirtelen ránk tört a Mesterségek Ünnepe.
Dehát épp hogy csak elmúlt az előző, még az izmaimban érzem a sok-sok pakolást, a bőrömön a napsugarak melegét, a forgatagot, a mindenhonnan felhangzó muzsikát, a tömeg morajlását... És itt van újra...
Egek! Mennyi, de mennyi minden történt ezalatt az egy év alatt!
Mennyi, de mennyi embert ismertünk meg, mennyi, de mennyi élménnyel gazdagodtunk!

Valahogy nem is gondoltam arra korábban, hogy nekünk ez az időszak is amolyan évértékelős. Most rámtörtek az emlékek, kavarognak az alkalmak, a könyvek belémégett képei. Ahogyan összekeverednek a “privát” életünk képei a “vállalkozás” pillanataival, a történések szélsebesen kavarognak lelki szemeim előtt.

És itt ez az új szerelem, ami bekerült az életünkbe, ami még pillanatnyilag keresi a pontos helyét és amiről teljes bizonyossággal állíthatom, hogy igen aktív része lesz az életünknek.
Az Access Bars számomra egy olyan életigenlő, finom és kedves módszer, ami fantasztikus dolgokra képes. Most még egyértelműen a gyakorlás időszaka van, de már most azt érzem, hogy Vona Kitti valami olyat adott nekünk, amire egyrészt szükségünk volt, másrészt fantasztikus lehetőségeket rejt.
Évekkel ezelőtt a Nia mozgásformával találkozva éreztem hasonlót. (Az is egy életre szóló szerelem, melyet ha éppen nem is gyakorlok, akkor is szervesen a részem - márcsak azért is, mert Balázzsal egy Nia órán találkoztunk.... Ezúton is puszi Brezina Kingának és Zucker-Fenyő Editnek - és örök köszönet és hála a The Shift-ért!!!)

Ami teljesen egyértelmű, hogy az Access Bars is az a “műfaj”, mint a masszázs - imádom adni és kapni is. Minden alkalom más és más, mégis a végeredmény egy csodásan jó érzés, egy olyan testi-lelki állapot, amikor minden jóóóóóó.
És ami természetesen számomra az abszolút kuriózum, hogy tökéletesen lehet kombinálni a hangmasszázzsal, a masszázzsal.
Az egyik kedvenc masszázsalanyom (imádom az ilyen felsorolást, alig hangzik fellengzősnek, és nem derül ki belőle rögtön, hogy össz-vissz két masszázsalanyom van és mind a kettő a családtagom...) esetén annyira látványos a hatás, hogy minden alkalommal le vagyok nyűgözve attól, hogy ez a két módszer mennyire tökéletesen együttműködik.

A “minden szentnek maga felé” kezdetű örök igazságot be sem fejezve jelzem, hogy ha csak van rá módom és lehetőségem, akkor végtelenségig önfeláldozó módon (... igen én...) “kihasználom” Balázs gyakorlólehetőségeit és máris pattanok a masszázságyra, hogy csináljon nekem Access Bars kezelést...

Minden szempontból csak azt tudom mondani, hogy mindenki próbálja ki az Access Bars-t, mert “A legrosszabb, amit egy Access Bars kezelés után tapasztalhatsz, hogy úgy érzed, mintha egy remek masszázst kaptál volna. A legjobb, ami történhet, hogy az egész életed megváltozik.”

Ősztől már a Sárkánykuckóban is lesz erre lehetőség!!!

Sátrazás hangtálakkal – avagy Everness tapasztalások

Sun, 08 Jul 2018 11:30:00 +0000

Egy egészen másik cikket írtam immáron napok óta, egy egészen másik nézőpontból akartam megmutatni azt a pár napot, amit Alsóörsön töltöttünk.
Lett volna szó sok más mellett pakolásról (sok-sok pakolásról), csalódottságról, fáradtságról, elszontyolódásról, nagyon-nagyon sok fáradtságról, és borzasztó mennyiségű hidegről... (Megjegyzem Kapitányt, Ricot és Kowalskit csak azért nem láttam, mert olyan profin rejtőzködnek, de mintha Közlegény...) Persze lett volna szó benne csodás emberekről is.

Az ember lánya hajlamos sokszor hinni abban, hogy “véletlenek márpedig nincsenek”. Természetesen a tudatosság fesztiválja kapcsán ez a hitrendszer sokkal nagyobb arányban igazolódik vissza, mint egyébként.

A világ egyik legtermészetesebb dolga, hogy itt futottam össze volt főiskolai évfolyamtársammal (aki nemrégiben járta meg a Himaláját és Ausztráliát), fehéröves Nia képzésen megismert társaimmal... Ölvedi Gáborékkal naponta sokszor 😜

Az a vicces, hogy ha kifejezetten a legrövidebb távon mozdul el az ember lánya, akkor is mélyen belenézhet olyan emberek szemébe, akikről később tudja meg, hogy kik is ők, illetve akik szemébe nézve egy egészen másik univerzum tárul fel.

Greg Bryers hihetetlen hatással volt rám, amikor láttam hakázni - az egész kisugárzása, az erő, ami árad belőle, a mosolya... Szó szerint lenyűgöző! El is mentem kipróbálni a hakát, hiszen beleborzongató volt a partvonalról érezni azt a hihetetlen erőt, látni Greget, amint átöleli a hakát kipróbálókat. Szerettem volna meghallgatni az előadását, láttam is a színpadon, de muszáj volt továbbmennem... Aztán amikor egyszer besétált az “utcánkba” és rám mosolygott miközben nyílt tekintettel belenézett a szemembe, az csodálatos érzés volt. Volt benne valami, amit ott és akkor még nem tudtam volna megfogalmazni... Ma - szó szerint kb. 3 perccel ezelőtt - megtudtam... Erről később...
A meglátogatott haka órán megélt tapasztalatoknak köszönhetem az egyik maori masszőrtől kapott csodálatosan életigenlő ölelést...

Sokan aktív facebook felhasználóként tudjátok, hogy ha rákattintotok egy hirdetésre, akkor minimum napokig ugyanolyan típusú hirdetések tömkelege jön szembe veletek.
Egy ilyen kattintást követően tudtam meg, hogy ki is Maharishi Bhramananda Yogi. Mondanom sem kell, hogy akkor is rohantam, amikor megláttam, hogy előad az egyik sátorban, így lehetőségem se volt belehallgatni... Ennél nagyobb volt a meglepetésem, hogy az esti sétakor “belefutottunk” és mind a kettőnket megölelt. Önmagában is lenyűgöző látvány egy közel 2 méteres indiai, de legyünk őszinték, a jógik egy sajátságos kisugárzással bírnak. Elképesztő energia volt az ölelésében.

A - bennünket is befogadó - BefogadóTér sátrában zajló események is csodás emberekkel való kapcsolódási lehetőséget biztosítottak. Borlói Anita és Fehérvári Balázs (muszáj kiírnom) varázslatos hangfürdői, Lukács István Péter és Vereczki Edit gong és mantra eseményei, István Esti mese fölnőtteknek programjai, az egész napon átívelő kundalini jógák, Conolly-Balázs Andi és Warren Conolly magával ragadó csodás előadása egy nagyon-nagyon különleges dimenzióba repítették a résztvevőket. Megjegyzem Andi ekkor mesélte el Warren-nek, hogy hónapokkal korábban valamilyen vállalhatatlan időpontban (éjjeli órában) tartott nekünk Andi skype-on Aviva gyakorlóórát...
Személy szerint oda- és vissza vagyok a segítőktől, ezúton is jelezném Istvánéknak, hogy köszönöm, hogy ilyen csodacsapatot hoztak össze és ilyen különleges emberekkel ismerkedhettem meg!!! Innen is puszi: Timinek, Krisztinek, Eszternek, Rebekának, Briginek, Áginak! Mondanom sem kell, hogy Borlói Anitával folytatott beszélgetéseink is fantasztikus élményt jelentettek!

Ha már említettem Ölvedi Gábort, akkor kénytelen vagyok jelezni ama gondolatomat, hogy zeneileg a rendezvény rá, a formációira és a kapcsolódó személyekre épült. Eeeeeez pedig egy nagyon-nagyon jó alap ám!
Legnagyobb sajnálatomra igen kevés zenei rendezvényre sikerült eljutnunk, de beestünk a Napfonat koncertjére, aztán persze a Layanda koncertjére, ahol beleszerettem Netanel Goldberg hangjába, ad hoc módon benéztünk rengeteg dzsemmelésbe, dobolásba.... de messze nem annyiba, mint amennyi vonzott minket... Gábor más formációiba is volt szerencsénk behallgatni.
Utolsó éjjel betévedtünk a Hangterápiás Tér sátrába (tagadhatatlanul ez volt a kedvencem), és egy igazi varázslatban volt részünk: Netanel Goldberg koncertjébe csöppentünk... Meg sem próbálok szavakat találni az élményre. Maradjunk annyiban, hogy ősszel ismételten találkozunk velük budapesti koncertjükön.... Igen-igen, szerelem első hallásra...

Reggeli séta alkalmával láttunk különleges hangulatú meditálást a Balaton parton. Aztán napközbeni séták közben több alkalommal is találkozott a tekintetem a meditálást tartó férfi tekintetével. Mondanom sem kell, hogy minden alkalommal döbbenetes nyugalom áradt a szeméből. Fogalmam sem volt, ki ő.
Július elsején after-party volt a BefogadóTérben - ahol nagyon jól éreztem magam -, majd délután megjelent egy másnapi meditációra vonatkozó esemény a facebook oldalukon: “nyitott meditációs est Baba Maitreyával”. Hmmmm, menjünk! Hétfő este beugrottunk egy pékségbe a Hollán Ernő utcában és megpillantottam a balatoni meditálást tartó férfit... Igen, ő Baba.... Meg sem lepődtem... És igen, csodálatos volt az az aktív meditáció, amin részt vettünk!

A BefogadóTér sátra a Prananadi és az Access Bars sátra között állt. Hála a pránanadis fiúknak a kimerülés miatt indokolttá vált gyorssegélyért!

Korábban már olvastam az Access Bars-ról, hiszen Nia tanárom Brezina Kinga oldalán már találkoztam ezzel. Akkor nem szólított meg. Most ugyebár majd 6 napig a szomszédjaink voltak a bars-osok...
Hazajöttünk és a héten megéreztem a hívást... Azóta már megcsináltuk a tanfolyamot. Csodálatos, hogy egy újabb, fantasztikus lehetőséggel találkoztunk...
És akkor visszacsatolnék Gregre... Amikor rákerestem a cikk megírása előtt, akkor derült ki számomra, hogy Greg nagyon-nagyon szorosan kapcsolódik az Access világához, hiszen Access-tanár, aki gyógyít...

Mindenképpen rögzíteném, hogy az a pár nap minden szempontból próbára tevős volt és igen komoly kihívást jelentett mind mentálisan, mind lelkileg, mind fizikálisan. De valami megváltozott, valami más lett...
És ha jól sejtem, még nincs vége, hiszen csak most kezdődik minden!

Hangok szárnyán

Wed, 20 Jun 2018 11:29:00 +0000

Hamarosan újranyit a Sárkánykuckó. Tudom, hogy ez a napi rutinban élőknek valójában nem sokat jelent, de nekünk... Nekünk nagyon sok mindent.

Sikerült, megcsináltuk.

Azt gondolom, hogy ezt a fellélegző érzést viszont nagyon sokan megélték már, így tudják, hogy mekkora jelentőséggel bír. Évekkel ezelőtt megálmodta egy család, hogy felújításokba kezd. Ennek egyik felét sikerült is kivitelezni, a másik felét azonban nem. A felújított rész viszont egy egészen másik dimenzióra nyitott ajtót. Beköltözött a Sárkánykuckó a falak közé, otthonra leltek az éteri és szférikus hangok, a nyugalom és a harmónia szigete öltött testet a falak között.

Emellett azonban a felújítandó másik rész erőteljes kontrasztot képviselt.

Aztán eljött az idő, a várva várt idő, és megszületett a döntés: a Sárkánykuckót átmenetileg be kell zárnunk, hogy mielőbb újra megnyithassa kapuját a feltöltődésre vágyók előtt. Mint minden felújítás, ez is késedelmesen kezdődött és igen elhúzódott, miközben a Könyvműhely viszont nagyon is aktívan működött... Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy nagyon elfáradtunk. Az utolsó simítások viszont újabb lökést adnak, hiszen tudjuk, hogy minden szebb és jobb lesz most.

Erre az igen-igen aktív (mondhatjuk halálosan fárasztó) időszakra esett a születésnapom. A Család úgy döntött, hogy egy nagyon-nagyon speciális “én-idővel” ajándékoz meg (így, hogy már nem vagyok tripla-x...). Ismernek és tudják, hogy hajlamos vagyok az én-időt feláldozni a nagyobb jó érdekében, ezért galád módon lejárati időhöz kötött ajándékutalványokat kaptam kozmetikába, halpedikűrre, masszázsra... A fantasztikus és különleges élmények végre elkezdtek valamit tudatosítani, csak akkor még nem tudtam, mit.

Az elmúlt hetek kőkemény stresszes helyzetei, idegbajai a csodálatos időjárással karöltve „kissé” igénybe vettek minden szempontból. Az egyik komolyabb fizikai tünetem az volt, hogy a mellkasom napokon át igencsak fájt... Az egyik nap éppen befutottam a Sárkánykuckóba, hogy tovább tevékenykedjek, amikor hirtelen ránéztem a nagy gongra (persze egy önálló állványon álló 70 cm átmérőjű “gongocska” meglehetősen feltűnő jelenség), a körülötte álló hangtálakra... Szembehelyezkedtem a gonggal, és az egyik ütővel megszólaltattam. Hónapok óta nem adtam át magam ezeknek a csodálatos hangoknak. Éreztem, ahogy a hangok, a rezgések, szinte sejtszintig hatolnak és átrezegtetik a testem... A mellkasomat addig feszítő fájdalom elkezdett enyhülni... Automatikusan nyúltam a koshik felé. Még szóltak a csodás éteri hangok, amikor a kis gongból a bálnaütő segítségével előcsalt szférikus hangok elkezdték betölteni a Sárkánykuckót. Ekkor éreztem, hogy újra lélegzem, azt, hogy a sok-sok héten át felgyülemlett stressz elengedi a mellkasomat...

Szeretem ezeket a hangszereket, szeretem a hangjukat, a rezgésüket, azt az élményt, amit minden egyes alkalommal nyújtanak. Szeretem ezt a világot. És elmondhatatlanul szeretem, ahogyan Balázs belehelyezkedik ebbe a világba, és messze repít térben és időben a hangok szárnyán.

Szeretem a Sárkánykuckót, szeretem, amikor a Balázs által életre keltett hangszerek átveszik benne az uralmat. Az egy egészen másik világ.

És most ismételten megnyílt az ajtaja.

Egy életmű bemutatása

Fri, 25 May 2018 11:27:00 +0000

A történet valahol nagyon régen, Lajosmizsén kezdődött...

Bakacsi Ernő író 80. születésnapjára szerető családja úgy döntött, hogy egy igen különleges ajándékkal lepi meg az írót.

Az igen kreatív család kitalálta, hogy az immáron 20 önálló kötetes író munkásságát egy nagyon személyre szabott könyvben foglalják össze, melynek elkészítéséhez bennünket kértek fel. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mekkora megtiszteltetés ez számunkra!

Egy csodálatos időutazás kezdődött.
Az egyik családtag hatalmas munkával összeszedte kronológiában a könyvek borítóit és minden könyv mellé személyes, vagy a könyvből kiragadott gondolatokat.

Balázs nagyon lelkiismeretesen látott neki a kiadványszerkesztői résznek és nagyon szépen – a család kérésének megfelelően – tördelte, összeállította a könyv belső szerkezetét.
Az utolsó finomításokat követően végre kinyomtathattuk az anyagot és kezdődhetett a könyvkötés rész.

Amikor a könyv külső megjelenését terveztük a családdal, akkor meglehetősen gyorsan kitaláltuk, hogy az íróról készült fotó legyen az első táblán.
A rendelkezésre álló fotók közül kiválasztott adott némi (...) munkát Balázsnak, hiszen fényforrás miatti tükröződéseket kellett eltüntetnie, hogy elegánsabb és ünnepélyesebb legyen a kép. Szubjektív hozzáállásomat félretéve is azt kell, hogy mondjam, nagyon-nagyon jól sikerült és összehasonlíthatatlan a különbség az eredeti és a könyvre került kép között.

A vászonválasztást a kép kinyomtatását követően tudtuk csak megejteni, és az idő rövidsége miatt kizárólag a modern technológia igénybevételével (átküldtük a szóba jöhető vásznak leírását és fotóját emailben és így is kaptuk vissza a kiválasztottat). Őszintén szólva hatalmas dolognak tartom, hogy az ilyen “finomhangolások” már megoldhatóak a technika segítségével a távolból és nem igényli, hogy a megrendelő több alkalommal eljöjjön a műhelybe.

A kiválasztott elegáns, visszafogott vászon nagyon illeszkedik színvilágában az író könyveinek borítójához, textúrája pedig kellemes érzetet kelt a könyvet megérintő személyben.

A beépített képet vastag, magas fényű lakkréteggel fedtük, ezzel is a könyv eleganciáját szerettük volna hangsúlyozni.

Nagy izgalommal vártuk a megrendelő családtagok visszajelzését, hiszen nagyon jeles napra szánták az ajándékot. Csodálatos érzés volt, hogy az elképzelésüket maradéktalanul sikerült megvalósítani.

Személy szerint nagyon meghatódtam, hogy az ünnepséget követően a következő üzenetet kaptuk:
“Kedves Elvira és Balázs! A könyv óriási siker! Köszönjük Nektek. Puszi.”

Egy szülinapi dobfürdő története

Mon, 16 Apr 2018 11:25:00 +0000

Mindig meglepődöm, hogy a hangfürdők után milyen irányokat vehet a beszélgetés. Tagadhatatlanul nagyon szeretem, amikor a vendégeknek van valamennyi idejük megosztani a hangfürdőn tapasztalt élményeiket, vagy azokat a gondolatokat, ami közben jutott az eszükbe, ami közelebb viszi őket egy-egy problémájuk megoldásához, feloldásához.

Az egyik Sárkánykuckóban tartott hangfürdő után barátin beszélgettünk egyik kedves vendégünkkel, aki érdekes gondolatokat osztott meg velünk. Minden szülinapjára tart a barátainak egy összejövetelt, ám nagyon fontos számára az a tudat, hogy a vendégei egy különleges élménnyel távozzanak az estről.
Mikor megemlítette, hogy valami nem stimmel a kinézett étteremmel, akkor felvetettem, hogy a Sárkánykuckó sajnos az ominózus időszakban zárva lesz, ezért kivételesen nem tudunk egy zártkörű hangfürdő lehetőségével előállni. De persze azonnal bevillant a mindannyiunk által nagyon szeretett Hold21, ami rendszeresen ad helyet dobfürdőnknek, hangfürdőnknek...

Természetesen azonnal beindult a brainstorming, és az ötletek hihetetlen sebességgel követték egymást.

Vendégként - és közreműködőként - nagyon-nagyon szeretjük azokat a helyeket, ahol barátként, szeretett vendégként fogadnak bennünket, amit a hely “gazdája” a szeretetével hívott, keltett életre. Nagyon jó érzés, ha a “vendéglátónk” annyira el tud fogadni bennünket, hogy azonosulni tud az általunk képviselt dolgokkal, és meggyőződéssel áll mellettünk.

Kokenszki-Mike Kata tündérkeresztnővérként varázsolni kezdett, és egy csodálatos estére megnyitotta a Hold21-et egy szülinapi dobfürdőre.

Természtesen, amikor megérkeztünk a hangszerekkel, a szokásostól igencsak eltérő hangulatba csöppentünk - ami azért intenzíven köszönhető az unikornisos tortának, a falakon futó zsinóroknak, melyekre a mindenféle árnyalatú krepp-papír csíkok kerültek.
A megrendelő kérésének megfelelően foglaltuk el a helyünket, helyeztük el a hangszereket.
Az est egy különleges része volt, amikor végre zöld jelzést kaptunk, és a hangszerek mellé, mögé kerülhettünk. A korábbi dobfürdőktől eltérően most több sámándob is volt, illetve a mi feladatunk arra "korlátozódott”, hogy a megrendelőnk igényeinek megfelelően egy biztos alapot, hátteret adjunk, amely őt erősíti, amely segít neki kibontakozni.
Az idő rövidsége – a bő egy óra időtartam – is meglehetősen szokatlan volt számunkra, hiszen a 2,5-3 órás hangfürdőkhöz vagyunk szokva.
Persze az is szokatlan volt, hogy a vendégek azon része, akik nem zenéltek, azok a körön kívül ültek megfigyelőként. Nagyon jó érzés volt látni és tapasztalni, hogy nagyobb részük elmélyedt a zene hallgatásában, összekapcsolódott a közös zenével, a ritmussal.

Már több alkalommal sikerült meggyőződnöm arról, hogy nagyon be tud aranyozni egy-egy jelentős alkalmat, ha az ünnep részét képzik a hangok. Mindenki, aki hangfürdőt, hangmasszázst, dobfürdőt ajándékozott magának, a szeretteinek, az egy nagyon-nagyon különleges élménnyel gazdagodott - és az, hogy ilyenekben részt vehetünk, az számunkra is csodálatos élmény.

Egy Varázskönyv története

Mon, 16 Apr 2018 11:25:00 +0000

Vannak olyan kedves “hangos” vendégeink, akiknek az a kérése, hogy a találkozásaink közti időszakra mindig kapjanak olyan “házi feladatot”, ami segít nekik rendezni a külső-belső történéseket. Az alkalmakat mindig beszélgetéssel kezdjük, amikor “kiértékeljük” a történteket, az elvégzett feladatokat.

Példálózó jelleggel szoktunk erről beszélgetni más vendégeinkkel is. Ez ihlette meg egyik megrendelőnket.

November végén, valahogy így kezdődött a mostani történetünk is.
“Sziasztok! Éjjel megálmodtam magamnak a legjobb ajándékot szülinapomra.... Amire titeket kérnélek fel, már ha elvállaljátok.... Egy olyan Varázskönyvet szeretnék, amiben minden napra van valami feladat. Így az aznapi feladatként tudnék bele írni, rajzolni, színezni, ragasztani. Onnan egy évig ez volna az én vállalásom. A borítója meg lehet csajos, nőies. Lehet rajta maci, unikornis, tündér, cica, angyal, manó, erdei táj vízzel.... Valami meseszerű, de nem giccses. A legjobb befektetés önmagamba.”

Természetesen mivel rendelkezem a kellő elborultsággal egy ilyen feladathoz, ezért a Maestro-val történt egyeztetéseket követően úgy döntöttünk, hogy “vágjunk bele”....
December utolsó napjaiban kezdtem neki... Ahogy haladtunk előre az időben, egyre éreztem, hogy nagyon nagy fába vágtuk a fejszénket, és hogy a rendelkezésre álló idő (március legelején van az átadás) az egyéb kötelezettségeink miatt sokkal rövidebb, mint szeretném...

Anyukáink ismét egységet képezve segítettek minket - volt aki főzött ránk, volt aki a bevásárlólistáinkkal rohangált... A család türelmét kérve elmaradt a névnapok, születésnapok ünneplése, a barátokkal való találkozások, a betervezett kirándulások... Minden létező pillanatot erre fordítottunk.

Rájöttem, arra, hogy ahhoz, hogy valóban személyre szabott legyen a feladatgyűjtemény, nagyon komolyan együtt kell dolgoznom a Maestro-val, hiszen a képességeinket oly módon kell egyesítenünk, mint korábban sose. Kidolgoztuk a tematikát, felosztottuk a feladatokat: az övé lett a mandalák, színezők megrajzolása, bizonyos komolyzenei listák összeállítása, a kész feladatok könyvvé tördelése, nyomtatásra előkészítése, a könyv megkötése, az enyém pedig a feladatok összeállítása, kidolgozása, megfogalmazása, a borító tervezése, megfestése...

Egy meglehetősen kreatív időszak volt az a bő két hónap, amelyet némiképpen beárnyékolt, hogy más helyeken is helyt kellett állnunk, azaz nem adhattuk át magunkat teljes mértékig az alkotás felhővilágának.

A feladatok egy meghatározott tematika szerint épülnek fel és egymásra, így segítve az előrehaladást, a fejlődést. Szeretném azt mondani, hogy csupa napfény és ragyogás volt az út, amin haladtunk a készítés közben, de ez azért távol állna az igazságtól. Sok-sok hajnali fekvés, a kialvatlanság, részemről a türelmetlen igyekvés, a lelki-testi igénybevétel volt az egyik oldalon, a másikon a segítőszándék, az adás vágya, a szeretet, az öngyógyulásban való közreműködés, az alkotás öröme, a témák iránti rajongás, a kutatások előtti tisztelgés, a saját életünkben megoldott problémák kapcsán érzett megkönnyebbülés és öröm, a megélt tapasztalatok hasznosításának lehetősége, a szerelemmunka iránti rajongás, a szerelemmel való együttdolgozásból származó érzelmi többlet...
Egyértelmű, hogy melyik oldal nyert.

Annyira benne éltünk ebben a könyvben, hogy bizony hetek kellettek ahhoz, hogy minden sejtünkig eljusson az az információ, hogy “megcsináltuk, megalkottuk”.

Készült egy személyre szabott, egy személynek szóló feladatgyűjtemény, ami reményeink szerint az elkövetkező egy évben az élete része lesz a megrendelőjének.

Nyugodt szívvel állíthatom, hogy több ezer unikornisos képet néztem végig - elvégre az unikornisok anatómiájának alaposan utána kellett járni. Mind a mai napig érkeznek bizonyos oldalakról az új unikornisos képek feltöltéséről az értesítések.
A borítóra szándékosan nem egy vicces, hóbortos, tréfás unikornis került, hanem egy olyan erőt sugárzó csodalény, ami képes támaszává válni a Társának-Gazdájának. A szivárványban és az unikornison is több árnyalatú kristálycsillám van, miközben a képen megjelenő különböző árnyalatú paszták, a patina, a kiképzett szarv a 3D megjelenéshez járulnak hozzá.
Valójában nagyon sok árnyalatú akrilfestéket használtam - volt olyan árnyalat, amit kifejezetten azért szereztünk be, hogy Megrendelőnk kedvenc színét is meg tudjuk jeleníteni. A kemény lakkot szándékosan oly módon vittem fel, hogy a festővászon struktúrája érezhető legyen, de az unikornison és a szivárványon egységesen vastag legyen.

Sokáig válogattunk a vásznak közt, hiszen minden vászonnal más-más hatása van a képnek. A könyv karakterességéhez figyelembe kellett venni, hogy nagyon világos árnyalatot nem választhatunk, illetve mivel a vászon struktúrája is befolyásoló, ezért a túl finom vagy túl durva szövésű anyagokat eleve kizártuk. A választásunk egy nagyon különleges, “szálas”, óarany színű vászonra esett, melyen ezerféle módon csillan meg a fény, ezáltal az óarany valamennyi árnyalata megjelenik rajta.

Egy igazi szerelemmunka volt, melyre a Maestro véleménye szerint “igazán büszkék lehetünk”. Nagyon szerettük és nagyon szeretnénk, hogy a hozzá kapcsolódó remények, elképzelések, álmok megvalósuljanak!

Nagyon hálásak vagyunk azért, hogy volt rá módunk és lehetőségünk, hogy valóra váltsuk!

Fehérvári Balázs hozzáfűzése:

A munka oroszlánrésze ezúttal a szokásosnál is jobban Elvire hárult. Gyakorlatilag két hónap alatt megírt egy könyvet. Rengeteget dolgozott rajta, és rengeteget feláldozott miatta. Ez az ő könyve! Maestro ide vagy oda, ezért a munkáért teljes egészében őt illeti a hála és a dicsőség.

Titkos projektek

Mon, 26 Feb 2018 12:23:00 +0000

Kedvelem a titkos projekteket... nem kedvelem a titkos projekteket...
Akkor most, mi van?!

Nagyon komoly dilemmába szoktam keveredni, és némi önazonossággal kapcsolatos vívódásba kezdek magammal bizonyos szituációkban.
A társadalom azon rétegéhez tartozom, akik nagyon is szeretik és értékelik a - számukra - kellemes meglepetéseket, figyelmen kívül hagyva, hogy azt “az élettől” vagy közvetlenül szeretteiktől kapják.

Viszont a titoktartással nem állok jól ezen dolgok kapcsán. Ha meglepetésre készülünk, titkos küldetésben járunk, akkor a szívem-lelkem túlcsordul az élménnyel, az információkkal, az impulzusokkal, és mérhetetlen késztetést érzek arra, hogy világgá kürtöljem.
Míg, ha nem lenne a feladat titkos, akkor kb. magamban megélném a helyzet örömét, és nem tombolna bennem a Karinthy-féle “nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” érzés.

Szeretem a meglepetéseket, a titkos projekteket, mert sokkal jobban tudok azonosulni a “célszeméllyel”, beleélem magam a helyzetébe és valójában én örülök az ő majdani örömének és izgalmának.
Nem szeretem a meglepetéseket, a titkos projekteket, mert sokkal jobban tudok azonosulni a “célszeméllyel”, beleélem magam a helyzetébe és kétségbeesek, hogy "biztos, hogy fog neki tetszeni?", "biztos erre vágyott?", "biztos...?".

Azok közé tartozom, akik inkább érkeznek öt perccel korábban, mint két perccel később - úgy szocializálódtam (mások idegesítő szokásának következtében), hogy nem szeretem, ha "az én időmet pazarolja valaki", ezért én is kerülöm hogy másét "raboljam". (Egyértelmű, hogy mások is azonosulnak ezzel a mentalitással, hiszen a "Lopott idő" című filmnek is ez a központi témája, vagy nem, de azért ez is.)
Emiatt - és persze a Murphy törvények egy részének empirikus megtapasztalása okán ("ami megtörténhet, az meg is történik") - jobban szeretem, ha a vállalási határidő előtt már bőven befejezzük a feladatot. Ennek persze az az "ára", hogy tovább van lehetőségem pörgetni magam a "biztos", illetve a "biztos nem" kategóriájú állítások végtelen számú lehetőségeinek a kombinálásán...

A mostani titkos projektünkre 2018. március 2-án így is, úgy is fény derül, mert a megrendelő megkapja azt, amin másfél (közel két) hónapon át éjt nappallá téve dolgoztunk. Még csak a hét közepén érünk a finish-be, de mivel én már nem tudok semmit sem tenni, ezért már keringenek bennem a "de ugye" gondolatok...

Azért, ha jó a sejtésem, ez mindenkivel így van, aki a szívét, a lelkét (a pillanat szerinti legjobb tudását) beleteszi a titkos-meglepetés projektjébe, melynek célja az örömszerzés.

Szóval: szeretem és imádom a titkos projekteket, meglepiket, mert nagyon-nagyon motiválnak és inspirálnak, de nehézséget okoz zen nyugalomban kivárni, hogy milyen is a fogadtatása a projektnek, meglepinek.
Persze legalább tudom, hogy min kell még dolgoznom...

Ilyen volt 2017...

Fri, 12 Jan 2018 12:22:00 +0000

Azt gondolom, hogy már benne vagyunk abban a korban, amikor az ember fia/lánya egy új év kezdetén megpróbálja az előző évet átgondolni, értékelni, felmérni a terveinek megvalósulását... Amikor próbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy mikkel is tudnám bemutatni a 2017-es évünket, akkor ránéztem a nyilvántartásainkra és gondolkodóba estem.

Megleptek a számok, holott minden lépésnél ott voltam...

A 2017-es kollekció keretében 81 db könyv készült, ezekhez még jönnek a határidőnaplók, fotóalbumok...

Ezúton is szeretnénk megköszönni a törzsvásárlóinknak, vásárlóinknak, hogy minket választottak az álmaik, elképzeléseik megvalósításához! Minden - megrendeléssel kapcsolatos - bejegyzésben leírom, hogy nagyon hálásak vagyunk, hogy minket tisztelnek meg a bizalmukkal. Csak hangsúlyozni tudom, hogy mennyire fontos számunkra, hogy családi ajándékokat kelthetünk életre, hogy kedves személyek életébe csempésszük be a megrendelőink érzéseit, figyelmességét, gondoskodását, hogy számukra fontos-különleges alkalmakkor az általunk készített portéka az ajándék részét képezi.

Az elmúlt évi megrendelések közül a szívünkhöz leginkább közel álló projektek közt vannak azok, melyben valódi családi mesekönyvet alkottunk, egy édesapa jegyzetei alapján avathattuk be a rokonságot a pálinkafőzés rejtelmeibe, legkedvesebbeknek készültek könyvek, fotóalbumok, lakatos napló, jeles eseményre és különleges nyaralóhelyre készítettünk vendégkönyvet, barátnőnek határidőnaplót speciális vászonnal, vagy barátnak sokat mondó képpel...

A saját elképzeléseink alapján készülő portékák esetén olyan könyvek keltek életre a kezeink közt, melyek korábban számunkra is csak álmok voltak és igen nagy lépést jelentettek: kézzel festett képek kerültek könyvek elejére. Végre elkészült a saját hírlevélre feliratkozós könyvünk, díszítettünk hagyományos magyar hímzéssel határidőnaplókat, többféle új technikát, anyagot alkalmazunk a könyvek díszítése során...

Balázs közel száz embernek tartott hangfürdőt Budapesttől Alsóörsig.... Ezúton is szeretnénk megköszönni Brezina Kingának (a The Shift-nek), Kokenszki-Mike Katának (a Hold21-nek), Vereczki Editnek és Lukács István Péternek (a BefogadóTérnek), hogy befogadták a hangfürdőinket, hogy helyet és teret adtak számunkra! Fantasztikus érzés úgy megérkezni egy-egy ilyen külső helyszínre, hogy szeretettel várnak és fogadnak bennünket, mint a családtagokat. Ezek azok a számunkra nagyon sokat jelentő, fontos helyek, ahova nagyon-nagyon szívesen visszatérünk, és amiket szeretettel tudunk vendégeink figyelmébe ajánlani az ott folyó különlegesebbnél különlegesebb, egyedibbnél egyedibb tevékenységek miatt.

És amiket mindenképpen szeretnék megemlíteni: immáron van egy nagyon szép honlapunk, egy nagyon szép szórólapunk, havonta küldünk hírlevelet, van logónk (melyről minden egyes alkalommal elmesélem, hogy Balázs a saját rajza alapján készítette), a kezünk közül kikerülő könyvek minden esetben egy könyvműhelyes matricát kapnak, meglehetősen nagy festési, pakolási, rendezkedési műveleteket követően felavattuk a Sárkánykuckót, mely otthont ad a hangfürdőknek és a könyveknek, sikerült bővíteni a hangszerparkot a csodás két gonggal, Balázs kísért jógaórát a hangszereivel, tartott dobfürdőt, egyedi-páros hangfürdőt, tematikus hangfürdőket, volt két minivásárunk....

Nagyon hálás vagyok, hogy a tavalyi évben sok-sok embert megismertünk, hogy különlegesebbnél-különlegesebb helyzetekbe kerültünk, hogy meglehetősen nagy(nak tűnő) akadályokat sikerült legyőznünk... Hálás vagyok azokért a pillanatokért, amikor egy-egy megrendelés átadásra kész, ha az átadásánál ott lehetek, amikor egy-egy hangfürdő után a megosztó körben hallgathatom a tapasztalásokat, amikor látom az arcokat, a lerakott lelki súlyok miatti felszabadultságot, a teljes kikapcsolódást, a feltöltődést...
És elmondhatatlanul nagyon-nagyon-nagyon hálás vagyok a Családunknak, hogy lehetővé tették, hogy munka mellett mindezt megvalósítsuk, hogy enyhítettek a terheinken és átvettek belőlük! Azért pedig külön, hogy mindezt megtették akkor is (vagy annak ellenére is), hogy a nagy nyomás és túlterhelés idején nem mindig voltunk cukik...

Mindezekről a dolgokról részletesen beszámoltunk év közben is, de így összesítve, leírva, azt gondolom, hogy egyértelműen kiderül, hogy nagyon-nagyon szeretjük azokat a dolgokat, amikkel foglalkozunk, hogy minden, amivel foglalkozunk, szerelem is egyben.

Kívánok mindenkinek csodákkal, fantasztikus élményekkel, szeretettel és boldogsággal teli új esztendőt, melyben az álmok, a vágyak valóra válnak!

Mindenkit várunk szeretettel a Sárkánykuckóban és a külső helyszíneken!

Gondolatok karácsony környékén

Tue, 12 Dec 2017 12:21:00 +0000

Mi nők előszeretettel okoljuk elődeinket, miszerint az életünk legkülönbözőbb aspektusaiban előforduló, megjelenő problémákért, nehézségekért, következményekért, okozatokért ők a felelősek...

Akármennyire is haladok előre az egyedfejlődésemben ettől a dologtól én sem tudok elszakadni.
Szent meggyőződésemmé vált, hogy Édesanyám a hibás abban, hogy szeretek utazni - hiszen Ő nyitotta meg számomra a világot, minden értelemben. Egyértelműen Ő a hibás abban, hogy imádok olvasni, hiszen a példáját követem... Aztán van egy csomó minden ehhez hasonló dolog más is, de ami egyértelműen az Ő hibája: a karácsonyhoz való viszonyulásom.

Akik közelebbről ismernek, és advent időszakában (meg utána egy hónapig...) meglátogatnak, azok nagyon jól tudják ezirányú elköteleződésemet, ismerik a rajongásomat, elborulásomat... Igen, nekem advent első vasárnapján legyen adventi koszorú az asztalon, legyen feldíszítve a lakás, legyenek fent a fények, ha lehet legyen forró csoki és fahéj-narancs illat, és különben is...
Minden ragyog, minden fénylik, a lelkemben lévő öröm, szeretet, ekkor kifele manifesztálódik egy olyan atmoszférát létrehozva, ahol minden csoda. Ez az évnek az az időszaka, amikor teljesen indokoltan és legálisan varázsolhatom a környezetemet mesevilággá, tündérországgá, manólakká, bármivé.

És ugyebár “eeeeezért Anyu a hibás”.
Kérdem én - mintegy költői jelleggel és egyben védőbeszédként is -, hogy ne legyek Karácsony fanatikus, amikor, ha visszaemlékszem, mindig az van bennem, hogy állok a hatalmas fa előtt, ami csillog-villog, ragyognak a díszek, csodálatos fekete- vagy ezüstfenyő illat lengi be a szobát, én kicsi vagyok, és a plafonig ér az a megfoghatatlan és mégis kézzel fogható csoda?! A mindenféle alakú és színű csodás díszek önmagukban is lenyűgözőek: kis ház, hópihe, nyuszi, kis motor, bohóc, toboz, esőcsepp, jégcsap, krokodil, gömb, csillag, mackó, pingvin, manó, dió, gyertya...
A díszeken tükröződnek a fények, a díszek, a szoba, az ezüst szálakon és színes fémes boákon játszó csillanások, mint a tündérpor, elvarázsolnak, minden tele van egy másik csodavilág ígéretével, ami most itt van. Itt, ahol minden olyan különleges, ahol minden olyan más, ahol nyugalom van, valami rejtélyes izgatottság, várakozás, fények, csillanások, csillagszóró szikrák, gyertyaláng, bódítóbbnál-bódítóbb illatok. A fa alatt szépségesen becsomagolt ajándékok, amiken különlegesen tükröződnek a fényfüzérek fényei, melyek tartalma - még ha tudjuk is, mi van benne - átitatódik az atmoszférával.
És ami az egészen a korona, miközben mindennek az alapja: a mérhetetlen szeretet. Az, amely magába ölel, átkarol, átitat, és fogva tart.

Számomra ez AZ ÜNNEP.
Mióta felnőttem (ezt minden egyéb tapasztalat ellenére próbálja meg minden barátnőm hangos röhögés nélkül tényként kezelni legalább rövid időre), fokozottabban figyelek ennek az időszaknak a védelmére, hogy ez idő alatt vissza tudjam csempészni az életünkbe ugyanazt a csodát, amit gyermekkoromban Anyuci mindig belecsempészett az enyémbe. (Ezer köszönet és hála ezért - is -, Anyukám!!!!!!)

Ezt az érzést szeretem odaadni, megadni a Szeretteimnek, a Családomnak, a Barátaimnak, akik ebben az időszakban meglátogatnak, hogy magukkal tudjanak vinni ebből a hangulatból, hogy tudjanak töltekezni ebből az érzésből.

És ugyanezt az érzést igyekszünk - lényegesen visszafogottabban - becsempészni a Sárkánykuckóba is, hogy aki volt nálunk, az szeretettel és élményben gazdagon távozzon, majd térjen vissza hozzánk.

A közhelyeken felülemelkedve kívánok minden Kedves Olvasónknak és Családjuknak áldott, békés, szeretettel teli Karácsonyi Ünnepeket!
Kívánom, hogy mindenkinek legyen, akit megölel, akit szeret, és aki visszaöleli, és szereti őt! Kívánom, hogy legyen ez az időszak csodákkal tele, vegyük is észre a csodákat és őrizzük meg a lelkünkben ezeket!