Sátrazás hangtálakkal –
avagy Everness tapasztalások

Fehérvári Elvira írása

Egy egészen másik cikket írtam immáron napok óta, egy egészen másik nézőpontból akartam megmutatni azt a pár napot, amit Alsóörsön töltöttünk. 
Lett volna szó sok más mellett pakolásról (sok-sok pakolásról), csalódottságról, fáradtságról, elszontyolódásról, nagyon-nagyon sok fáradtságról, és borzasztó mennyiségű hidegről... (Megjegyzem Kapitányt, Ricot és Kowalskit csak azért nem láttam, mert olyan profin rejtőzködnek, de mintha Közlegény...) Persze lett volna szó benne csodás emberekről is.

Az ember lánya hajlamos sokszor hinni abban, hogy “véletlenek márpedig nincsenek”. Természetesen a tudatosság fesztiválja kapcsán ez a hitrendszer sokkal nagyobb arányban igazolódik vissza, mint egyébként. 

A világ egyik legtermészetesebb dolga, hogy itt futottam össze volt főiskolai évfolyamtársammal (aki nemrégiben járta meg a Himaláját és Ausztráliát), fehéröves Nia képzésen megismert társaimmal... Ölvedi Gáborékkal naponta sokszor 😜

Az a vicces, hogy ha kifejezetten a legrövidebb távon mozdul el az ember lánya, akkor is mélyen belenézhet olyan emberek szemébe, akikről később tudja meg, hogy kik is ők, illetve akik szemébe nézve egy egészen másik univerzum tárul fel. 

Greg Bryers hihetetlen hatással volt rám, amikor láttam hakázni - az egész kisugárzása, az erő, ami árad belőle, a mosolya... Szó szerint lenyűgöző! El is mentem kipróbálni a hakát, hiszen beleborzongató volt a partvonalról érezni azt a hihetetlen erőt, látni Greget, amint átöleli a hakát kipróbálókat. Szerettem volna meghallgatni az előadását, láttam is a színpadon, de muszáj volt továbbmennem... Aztán amikor egyszer besétált az “utcánkba” és rám mosolygott miközben nyílt tekintettel belenézett a szemembe, az csodálatos érzés volt. Volt benne valami, amit ott és akkor még nem tudtam volna megfogalmazni... Ma - szó szerint kb. 3 perccel ezelőtt - megtudtam... Erről később... 
A meglátogatott haka órán megélt tapasztalatoknak köszönhetem az egyik maori masszőrtől kapott csodálatosan életigenlő ölelést...

Sokan aktív facebook felhasználóként tudjátok, hogy ha rákattintotok egy hirdetésre, akkor minimum napokig ugyanolyan típusú hirdetések tömkelege jön szembe veletek. 
Egy ilyen kattintást követően tudtam meg, hogy ki is Maharishi Bhramananda Yogi. Mondanom sem kell, hogy akkor is rohantam, amikor megláttam, hogy előad az egyik sátorban, így lehetőségem se volt belehallgatni... Ennél nagyobb volt a meglepetésem, hogy az esti sétakor “belefutottunk” és mind a kettőnket megölelt. Önmagában is lenyűgöző látvány egy közel 2 méteres indiai, de legyünk őszinték, a jógik egy sajátságos kisugárzással bírnak. Elképesztő energia volt az ölelésében.

A - bennünket is befogadó - BefogadóTér sátrában zajló események is csodás emberekkel való kapcsolódási lehetőséget biztosítottak. Borlói Anita és Fehérvári Balázs (muszáj kiírnom) varázslatos hangfürdői, Lukács István Péter és Vereczki Edit gong és mantra eseményei, István Esti mese fölnőtteknek programjai, az egész napon átívelő kundalini jógák, Conolly-Balázs Andi és Warren Conolly magával ragadó csodás előadása egy nagyon-nagyon különleges dimenzióba repítették a résztvevőket. Megjegyzem Andi ekkor mesélte el Warren-nek, hogy hónapokkal korábban valamilyen vállalhatatlan időpontban (éjjeli órában) tartott nekünk Andi skype-on Aviva gyakorlóórát... 
Személy szerint oda- és vissza vagyok a segítőktől, ezúton is jelezném Istvánéknak, hogy köszönöm, hogy ilyen csodacsapatot hoztak össze és ilyen különleges emberekkel ismerkedhettem meg!!! Innen is puszi: Timinek, Krisztinek, Eszternek, Rebekának, Briginek, Áginak! Mondanom sem kell, hogy Borlói Anitával folytatott beszélgetéseink is fantasztikus élményt jelentettek! 

Ha már említettem Ölvedi Gábort, akkor kénytelen vagyok jelezni ama gondolatomat, hogy zeneileg a rendezvény rá, a formációira és a kapcsolódó személyekre épült. Eeeeeez pedig egy nagyon-nagyon jó alap ám! 
Legnagyobb sajnálatomra igen kevés zenei rendezvényre sikerült eljutnunk, de beestünk a Napfonat koncertjére, aztán persze a Layanda koncertjére, ahol beleszerettem Netanel Goldberg hangjába, ad hoc módon benéztünk rengeteg dzsemmelésbe, dobolásba.... de messze nem annyiba, mint amennyi vonzott minket... Gábor más formációiba is volt szerencsénk behallgatni.
Utolsó éjjel betévedtünk a Hangterápiás Tér sátrába (tagadhatatlanul ez volt a kedvencem), és egy igazi varázslatban volt részünk: Netanel Goldberg koncertjébe csöppentünk... Meg sem próbálok szavakat találni az élményre. Maradjunk annyiban, hogy ősszel ismételten találkozunk velük budapesti koncertjükön.... Igen-igen, szerelem első hallásra... 

Reggeli séta alkalmával láttunk különleges hangulatú meditálást a Balaton parton. Aztán napközbeni séták közben több alkalommal is találkozott a tekintetem a meditálást tartó férfi tekintetével. Mondanom sem kell, hogy minden alkalommal döbbenetes nyugalom áradt a szeméből. Fogalmam sem volt, ki ő.
Július elsején after-party volt a BefogadóTérben - ahol nagyon jól éreztem magam -, majd délután megjelent egy másnapi meditációra vonatkozó esemény a facebook oldalukon: “nyitott meditációs est Baba Maitreyával”. Hmmmm, menjünk! Hétfő este beugrottunk egy pékségbe a Hollán Ernő utcában és megpillantottam a balatoni meditálást tartó férfit... Igen, ő Baba.... Meg sem lepődtem... És igen, csodálatos volt az az aktív meditáció, amin részt vettünk!

A BefogadóTér sátra a Prananadi és az Access Bars sátra között állt. Hála a pránanadis fiúknak a kimerülés miatt indokolttá vált gyorssegélyért! 

Korábban már olvastam az Access Bars-ról, hiszen Nia tanárom Brezina Kinga oldalán már találkoztam ezzel. Akkor nem szólított meg. Most ugyebár majd 6 napig a szomszédjaink voltak a bars-osok...
Hazajöttünk és a héten megéreztem a hívást... Azóta már megcsináltuk a tanfolyamot. Csodálatos, hogy egy újabb, fantasztikus lehetőséggel találkoztunk...
És akkor visszacsatolnék Gregre... Amikor rákerestem a cikk megírása előtt, akkor derült ki számomra, hogy Greg nagyon-nagyon szorosan kapcsolódik az Access világához, hiszen Access-tanár, aki gyógyít... 

Mindenképpen rögzíteném, hogy az a pár nap minden szempontból próbára tevős volt és igen komoly kihívást jelentett mind mentálisan, mind lelkileg, mind fizikálisan. De  valami megváltozott, valami más lett...
És ha jól sejtem, még nincs vége, hiszen csak most kezdődik minden!