Egy Varázskönyv története

Fehérvári Elvira írása

Vannak olyan kedves “hangos” vendégeink, akiknek az a kérése, hogy a találkozásaink közti időszakra mindig kapjanak olyan “házi feladatot”, ami segít nekik rendezni a külső-belső történéseket. Az alkalmakat mindig beszélgetéssel kezdjük, amikor “kiértékeljük” a történteket, az elvégzett feladatokat.

Példálózó jelleggel szoktunk erről beszélgetni más vendégeinkkel is. Ez ihlette meg egyik megrendelőnket.

November végén, valahogy így kezdődött a mostani történetünk is.
“Sziasztok! Éjjel megálmodtam magamnak a legjobb ajándékot szülinapomra.... Amire titeket kérnélek fel, már ha elvállaljátok.... Egy olyan Varázskönyvet szeretnék, amiben minden napra van valami feladat. Így az aznapi feladatként tudnék bele írni, rajzolni, színezni, ragasztani. Onnan egy évig ez volna az én vállalásom. A borítója meg lehet csajos, nőies. Lehet rajta maci, unikornis, tündér, cica, angyal, manó, erdei táj vízzel.... Valami meseszerű, de nem giccses. A legjobb befektetés önmagamba.”

Természetesen mivel rendelkezem a kellő elborultsággal egy ilyen feladathoz, ezért a Maestro-val történt egyeztetéseket követően úgy döntöttünk, hogy “vágjunk bele”....
December utolsó napjaiban kezdtem neki... Ahogy haladtunk előre az időben, egyre éreztem, hogy nagyon nagy fába vágtuk a fejszénket, és hogy a rendelkezésre álló idő (március legelején van az átadás) az egyéb kötelezettségeink miatt sokkal rövidebb, mint szeretném...

Anyukáink ismét egységet képezve segítettek minket - volt aki főzött ránk, volt aki a bevásárlólistáinkkal rohangált... A család türelmét kérve elmaradt a névnapok, születésnapok ünneplése, a barátokkal való találkozások, a betervezett kirándulások... Minden létező pillanatot erre fordítottunk.

Rájöttem, arra, hogy ahhoz, hogy valóban személyre szabott legyen a feladatgyűjtemény, nagyon komolyan együtt kell dolgoznom a Maestro-val, hiszen a képességeinket oly módon kell egyesítenünk, mint korábban sose. Kidolgoztuk a tematikát, felosztottuk a feladatokat: az övé lett a mandalák, színezők megrajzolása, bizonyos komolyzenei listák összeállítása, a kész feladatok könyvvé tördelése, nyomtatásra előkészítése, a könyv megkötése, az enyém pedig a feladatok összeállítása, kidolgozása, megfogalmazása, a borító tervezése, megfestése...

Egy meglehetősen kreatív időszak volt az a bő két hónap, amelyet némiképpen beárnyékolt, hogy más helyeken is helyt kellett állnunk, azaz nem adhattuk át magunkat teljes mértékig az alkotás felhővilágának.

A feladatok egy meghatározott tematika szerint épülnek fel és egymásra, így segítve az előrehaladást, a fejlődést. Szeretném azt mondani, hogy csupa napfény és ragyogás volt az út, amin haladtunk a készítés közben, de ez azért távol állna az igazságtól. Sok-sok hajnali fekvés, a kialvatlanság, részemről a türelmetlen igyekvés, a lelki-testi igénybevétel volt az egyik oldalon, a másikon a segítőszándék, az adás vágya, a szeretet, az öngyógyulásban való közreműködés, az alkotás öröme, a témák iránti rajongás, a kutatások előtti tisztelgés, a saját életünkben megoldott problémák kapcsán érzett megkönnyebbülés és öröm, a megélt tapasztalatok hasznosításának lehetősége, a szerelemmunka iránti rajongás, a szerelemmel való együttdolgozásból származó érzelmi többlet...
Egyértelmű, hogy melyik oldal nyert.

Annyira benne éltünk ebben a könyvben, hogy bizony hetek kellettek ahhoz, hogy minden sejtünkig eljusson az az információ, hogy “megcsináltuk, megalkottuk”.

Készült egy személyre szabott, egy személynek szóló feladatgyűjtemény, ami reményeink szerint az elkövetkező egy évben az élete része lesz a megrendelőjének.

Nyugodt szívvel állíthatom, hogy több ezer unikornisos képet néztem végig - elvégre az unikornisok anatómiájának alaposan utána kellett járni. Mind a mai napig érkeznek bizonyos oldalakról az új unikornisos képek feltöltéséről az értesítések.
A borítóra szándékosan nem egy vicces, hóbortos, tréfás unikornis került, hanem egy olyan erőt sugárzó csodalény, ami képes támaszává válni a Társának-Gazdájának. A szivárványban és az unikornison is több árnyalatú kristálycsillám van, miközben a képen megjelenő különböző árnyalatú paszták, a patina, a kiképzett szarv a 3D megjelenéshez járulnak hozzá.
Valójában nagyon sok árnyalatú akrilfestéket használtam - volt olyan árnyalat, amit kifejezetten azért szereztünk be, hogy Megrendelőnk kedvenc színét is meg tudjuk jeleníteni. A kemény lakkot szándékosan oly módon vittem fel, hogy a festővászon struktúrája érezhető legyen, de az unikornison és a szivárványon egységesen vastag legyen.

Sokáig válogattunk a vásznak közt, hiszen minden vászonnal más-más hatása van a képnek. A könyv karakterességéhez figyelembe kellett venni, hogy nagyon világos árnyalatot nem választhatunk, illetve mivel a vászon struktúrája is befolyásoló, ezért a túl finom vagy túl durva szövésű anyagokat eleve kizártuk. A választásunk egy nagyon különleges, “szálas”, óarany színű vászonra esett, melyen ezerféle módon csillan meg a fény, ezáltal az óarany valamennyi árnyalata megjelenik rajta.

Egy igazi szerelemmunka volt, melyre a Maestro véleménye szerint “igazán büszkék lehetünk”. Nagyon szerettük és nagyon szeretnénk, hogy a hozzá kapcsolódó remények, elképzelések, álmok megvalósuljanak!

Nagyon hálásak vagyunk azért, hogy volt rá módunk és lehetőségünk, hogy valóra váltsuk!

Fehérvári Balázs hozzáfűzése:

A munka oroszlánrésze ezúttal a szokásosnál is jobban Elvire hárult. Gyakorlatilag két hónap alatt megírt egy könyvet. Rengeteget dolgozott rajta, és rengeteget feláldozott miatta. Ez az ő könyve! Maestro ide vagy oda, ezért a munkáért teljes egészében őt illeti a hála és a dicsőség.