Életutam, életfilozófiám

Fehérvári Balázs vagyok. Ember. Álmokkal, vágyakkal, történetekkel. Hitekkel és hibákkal.

Nem vagyok guru, nem vagyok tanító, nem vagyok sámán, látó, sem szent ember. Nem voltam sem Indiában, sem Afrikában, de még Franciaországban sem. Nem fogom azt az illúziót kelteni, mintha mindenre tudnám a választ, annak ellenére, hogy valóban igyekszem minden általam fontosnak és érdekesnek tűnő kérdésre valamiféle választ találni. Folyamatosan azon dolgozom, hogy kialakítsam a saját magam látásmódját a világról, az emberekről, a boldogságról, és nem utolsó sorban saját magamról.

Édesanyám zenekari hegedűművész és hegedűtanár. Kis koromtól része az életemnek a zene, az operák, a hangszerek, a hangok, műfajok, stílusok, művészetek. Számos hangszert kipróbáltam jómagam is, és most is több hangszeren tanulok, fejlesztem magam, amik mind hozzájárulnak ahhoz, hogy minél teljesebb élményt nyújthassak a különböző hangok köré szerveződő alkalmaimon.

A zenén kívül volt szerencsém belekóstolni más művészeti ágakba is. Évekig jártam fotóiskolába, rajziskolába, íróiskolába. Szeretem a művészeteket, szeretem azt a kettősséget, hogy egyrészt mennyire szükségtelenek, másrészt mennyire szükségesek ezek a tevékenységek, foglalatosságok az élethez.

A művészetek egy sajátos ágának tekinthetjük a harcművészeteket is, melyek szintén nagyon közel állnak a szívemhez. A Jeet Kune Do-ból a határozottságot, gyorsaságot, egyszerűséget, egyenességet és eltökéltséget tanultam. A taijiból a lágyságban rejlő erőt. Az aikidóból pedig a lényegi eleganciát, a pontosságot, szerénységet, valamint embertársaink tiszteletét és szeretetét. Mindegyik harcművészet kicsit máshonnan közelíti meg a lényeget, de egy valami közös mindben, és ez nem mások legyőzése, és a mások feletti uralom megszerzése, hanem saját magunk legyőzése, és a saját magunk feletti uralom gyakorlása.

Mint mindannyian, én is a boldogságot keresem. Ehhez pedig számomra olyan utak vezetnek, mint a szelídség, a nyugalom, a szeretet, a békesség, valamint egymás elfogadása, segítése, támogatása, szeretete. Nem vagyok mindig szelíd, de igyekszem az lenni. Nem vagyok mindig nyugodt, de igyekszem az lenni. És embertársaim, szeretteim is nem egyszer csalódhattak már bennem, de tudják, tudhatják, hogy nincsen bennem rossz szándék, sőt, ha azt kellene megfogalmaznom, mit tekintek a küldetésemnek, valószínűleg valami olyasmit mondanék, hogy azt, hogy minél többeknek szerezzek örömet, boldogságot, boldog pillanatokat.

Egyre többen tudják, hogy nagy álmom válik valóra 2018-ban, amikor megjelenik első könyvem. Egy öt kötetes meseregény első kötete. Egy meseregényé, melybe belesűrítettem minden álmomat, minden vágyamat, minden szomorúságomat, és minden örömömet. Mese lesz ez, de olyan gondolatokkal teli, melyek közel negyven éve érlelődnek bennem, és kristályosodnak ki. Mese lesz, de nem, vagy nem csak gyermekeknek, hanem elsősorban nekünk, gyermeki felnőtteknek, tudós és tudatlan emberi lényeknek, játszani és álmodni szeretőknek.